A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Átdereng halmozott rétegeken
iharok sárga csillagszórói
égnek a leszállt ősz hamuján
zöld lövedékek szaladgálnak
eltévedt fatörzsek között
őszirózsa búcsúcsillagok őszintén
néznek rám az arcomon át
céltalan tompa mélabú landolt
körívben ülepített mezőn
senki nem hívta zászló se leng
rosszul időzített ünnepen
tévedt madárcsőr kiszakadt gyűrűvel
aranybarna lombok hátterén
emlékszik elsüllyedt korszakokra
hiába próbálta betömni
kihallatszik az oda nem illő hang
valahol az üstök mélyéről
kóstolva rubinvörös bort
mikor még ránk hajolt az erdő
tarka volt titokőrző szelíd hegyen
váltakozó ötös szólamokban
szóltak a tücskök a szürkületben
húrok csillantak vonójuk alatt
nem is volt út, odataláltunk
megint éjszaka van
bíborpalástok csillognak a százados csendben
víz csobban az égbolt túloldalán
nem vezet út, csak árnyékba szúrt holdsugár
láttad, hogy láttalak
repültek merev szárnyú ezüst madarak
megnyúlt a vadon zöld fala
26 órán belül
amíg nem gyullad ki
csönd marad
