A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Zöld látomás
Türkizkék volt a folyó, lehetne újra,
ahogy gyomverte parlag virágmező,
rákbeteg fák búja dús vadon megint,
genny-üledék után friss levegő.
Tán jobb hátba szúrt gázoknál
kosborok vanília-illata,
harcidők zaját váltaná
az ajándék-világ szolid dala.
Bolygatott Föld nem az a Föld,
de üdébb lehetne még
fogyhat a szenny, a barna köd:
tegyünk érte, s lesz remény.
