A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Zavart mosoly a domboldalon
életem a Belátóról nézve
posta-hajnalon indulván
végül a halott postához ért
a kristály idő szédült szilánkjai
a hiány elaggott mandulái közt
mélyen aludtak a pókbangók
sárga toronyban tömjénlakó
janzenista istenek zárt kapuján
lefizetésükre sohase voltam jó
egy kis lánynak látni könnyét
túl a tornyon odalenn
az elhagyott rét nyúlfarkfűi fátyoloznak
