A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Égő hidak
órákig utaztam tűzpiros vasúti kocsiban
emlékezve egy mindent elsöprő nyárvégi ölelésre
éhes rózsák suhantak át a kék ég nyitott ablakán
utolérték és felfalták a lomha időt
dalmát nőszirmok ültek fehér kőpadok mögött
és olvasták fényceruzával írt üzenetét
amint a délvidéki nap regél letűnt szerelmekről
részeg hegyek vanília illatú gyertyái közt
folyótlan bolygón már nincs kire várni
a csillagok számkivetve járnak
csak a hűvös hajnal kopog zárt ablakodon
mikor arcodról fehér szárnyakon felszáll az álom
széttárt karokkal bűvös tölgyfa vár a túlpart
sűrű erdőjéből vöröslik egy csúcsra járó szív
habos fodrú felhőbe borúlva nem is tudhatod
sok tévutad melyikét kitűzve indulj örökre
elhagyott titkunk ösvénye lángol egy bozóttűz legmélyén
