A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Egyszer volt
egy nyár éjszaka erezett lepkeszárnyakon
vörös holdak lobbannak eltakart egén
vas-szigonyát puha felhőbe mártja
az utolért nőrabló kalóz
homokos lapályán véreznek a réti szegfűk
ha tűnő árnyak alól felszáll a hajnali köd
szőrfű szálaiból fényes hálót sző a Nap
és hullámok fénylenek a rengő homokpuszta fölött
a remény és illúzió áttetszőn suhan a sötét fákon
tőzegmohák bújnak harmatos zsombékok mögött
azt hitte soha nem tér vissza Buxbaum-sáson és
az idő lombsátorán túlról
nem harag volt ez, csak fájtak az elveszett álmok
de ezüst sisakos bányászok
elásták amit hitt és gondolt
tömör gránit-batolit alá
egy rubinkristályba fagyott hajnalon
