A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Tünemény
a vén Orion letűnt világ partjára dől
vizének rejtett homlokán fényszálak bomlanak
sötét kupolán dagad tavaszarcú Hold
ölelő foltok titkos szövedéke közt
fonódott árnyunk szótlan mintha vízen túl
kisért a lenge fény tünékeny éji szárnyain
