A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Nyomuló tavasz
bíbor leplük alól kitakart
rések izzó hajnala ébred
kökörcsinmezőkön táncra kélnek a fények
oszlopok dőlt sziklatornyán madarak harapnak
napba merült mezőkre hív a harang
alvó tölgyfák csupasz ormán
felhőktől márványos ég lebeg át
a dombokon álmodja kék kakasát
egy sötéten rajzolt barna világ
hajnali szétvetett lábakon át
hatolva mélybe forr a Föld mélye
tudja ki túl mélyre fúrt
a csend eminenciás oszlopi közt koronás
kutyafogból nő ki a bíbor virág
túl a vízen távoli halk ugatás
