A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Süllyedő boltozat
szemek kék húrján kalapál
mélysötét égbe száll a madár
ferde falvak fekete kínja
valahol mélyen kutyák ugatnak
csak olvadó csillag-remény
a homlokomra szakadt ég
hova én soha többé
több és több és bírja még
holtak közt állva maradtam
aranysugarú mezőkön
hív csak hív a sarló
szabadult árva sárga hajó
áttetszik a hajdani nőrabló
iránytalan éji homály
vad viharok tűzgömbje után
rohan irdatlan emlékfolyam
csak szállnak a hangok céltalan
fényes gyöngyök az éjszakában
