A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Az idegen
Vezúvra jártunk vihar után
a kráter oldalán mosolyg a pára füst
lengő homály takarja évült álmunk
villámok földje holnap széthasad
tündököl a kék szem, de óceánba bukott
senki se hallja az elhagyott rózsa dalát
színteli korsók emléke ég
hullám tarajként törve hulltam
a haldokló Földön gonosz szelek fújnak
számomra mást mond az ország
bozótos úton jöttem, aligha várnak itt
rám a tufán soha senki talán
bár ahol könnyek buknak a kőzet alá
fáradt fák levelén halk sóhajok színe rezzen
a fényözön élesen zuhan ma rám a rendült térben
távoli lányok mulatnak a téli fedélzet alatt
hogy majdan egy hatalmas hajnalon
idáig ér a búsan szentelt Nap
ismersz? érzed? tudod?
a Vég vörös, mint én vagyok
