A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Magán(ak)való
a homályt követném visszafelé
de végül minden ösvény zöld
bozótok erdejébe vész
szédülni vissza sötét kutakba
hol előre szakadt az összes kötelék
bezárt világom bíbor csendbe öltözött
sötét vízre ferde óra múltat alkot
hiába szólna kezemben a rózsa csengő
ha már az árva lápi póc előtt is
túl kevés az oxigén
