Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>



Az ösvény enyészete

lassan támad az utolsó éj
a filmen felszakad a seb
hull a forró alkonyat pora
kiterül hűtlen fekhelyén
szemrebbenés nélkül ég
bezárul a kék remény
hulló sóhajok barna vize elapad
hegyek vörös koszorúján túl
ébred a tetszhalott múlt
melledre hasalt kő alatt
rozsdás hajnalokon rég
lezúdult esők elmosódott árkán
hasztalan hidat keresned
képzelt világok fényes orma felé
hol azt hiheted
téged hív éppen az Isten
mégsem a kegyelem fénylik
sárga tüzű érmeden
poklot érő győzelem
jónak képzeled magad
ajkadon lusta csend hasad
szabad vagy és senki
szabadok milliói közt
szabad úgy döntened
hogy mégsem szólsz és
lojális leszel és hős és
sokan felnéznek rád majd
míg a komédia véget ér
kés hullik
olló zárul
víz csobban
és már nem tudod
miért is menekülnél
görgő kövek zuhatagában

To Top