A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Télvégi képek
Szédült fehér pillangók hullnak
újra penészes húsba harap,
fullad a tél a lábam alatt
ropogva törnek a szárnyak,
ahogy tejben úszik a Nap,
halott pikkelyek csilláma jajgat.
Éles penge a Hold,
sorsával sakkoz a hajléktalan,
fehér matt hajnalban
életre tér egy halott
torka csontig szárad,
issza a jég döglevét.
Lengő fényben görbe rét,
zsibongó illat árad.
Gömbölyű-kedvesen hajlik Ibolyka
pártában a vágy most nem marad állva,
selyme simulva, ha száll az egekbe,
fogad remegő puha kelyhe
ajkamon álom.
Kegyelem sosem volt
a fényes ébredésben.
