A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Egy zárt osztályon
Suttog a hangja, kiáltja felém
tekintete: hídszakadás, mi ragyog.
Ki segít? Itt én árva vagyok -
ókoni vistudö hékeri vanc,
félek, nem értem a nyelvet,
s vastagon ékes harci jelét.
Valaki retteg az ágyra feküdni,
ki nincs beavatva, a tűkön elég,
elmegy a szónok, készül az útra
az énbe szorult lila ködre borulva,
gőzteli hangok uszálya forog.
Nem figyelem bár, mégis látom
a nő fenekét és lába közét,
puha estbe leszálló alkonyi ég
völgy öle old lila holdviolát,
rajzol a kór halvány ibolyásan az arcán,
ébred a vágy csak a boldog pillanatot
szerezni, de ötlete sincs, hogyan kell.
Vad vize végtelen, felcsap a hullám,
varja körözve a vállamra száll,
senki se kérdi, hajója kimenti,
nem hazudók közt titkait félti,
bújik a tévedt átutazó,
tőzegen ingó látogató.
