A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Tévedésből
Pécs, csupa bolt, Európa uszálya,
buszpályaudvar sötét szmogot köhög,
diszkrét-szolidan hömpölygő nyüvek,
két díszlet között lebegek,
dönt az Isten:
a harcos főút belém remeg.
Fuldokló szemek, fiatal anya
remegő hasa, szótlan gyermeke
a kórházból utazna haza,
de nincs pénze jegyre se.
Tetemek kék közönyébe
éhesen könyörög, reszket.
Kérdem, mennyi kellene?
Tévedésből árnyak, moll-virágok,
állok, mint a végzet, akarom, felejtse,
meztelen képzelet ragyog,
adok, gyengéden a nőre mosolygok,
szemében vagyok könnyek tükre,
megtérnek az angyalok.
Még nem utálom magam,
majd két utcával odébb
szakad rám a pokol:
oly keveset adtam!
Hasad az óceán árka.
Bárha mindent odaadnék
- elég volna? -
Tévedésből…
halkan mollos árny amőba-hangja
az órán lehullott a függöny
süllyed egy eltévedt mutató
lusta hullámokon csak száll magától
a Möbius-szalag alkonyi csónakja
banga cédrusok csúcsain részegen nyögöm
mély habon puha séta
létrára zúg a rózsaeső
tétova lövés a homályba
tág rév a vér gát
„hát te hova?”
