A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Sötét víz
Lágyan bodrozza alkonyi szellő
a nádtükrös tó vizét,
aludni tér az égi mező,
árnyak zöld titka kisért.
Kiszakadt egy kiáltás,
játszik a barna tőr,
rengő pusztán valaki ás,
húsra vár egy hajlott csőr.
Dallamot dúdol az őszi víz,
álmos partján hosszú az árny,
barna burokban megőriz,
vár odaát a kitakart lány.
Széttört hajnalon át
zuhan egy vörös üvöltés,
áttetsző fényruhád
sugarak tüzétől csipkés.
Sötét víz, sötét
ül felettem,
örvény örvény kék csövét
mély-követtem.
