A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Tárnics dal
Mély katlan, sűrű ég, vigyázz rám, jönnek
fekete hajók bús hajnalán a ködös éjnek.
Árkádok alatt az oszlopok nyílnak,
kibomlik mézajka orchideádnak,
mélylila hangjai hirdetik: édes az élet.
Kőkútból fehér víz csobban az ég,
álmaim korsója megtelik ma még,
létrámon felmegyek, kezemben rózsa,
szétzuhanó tér térdre borulva
bújok oda
egykor anyámból világra vetődtem
bársonyos tájakon részeg a nyelvem,
ősi zenébe dalolva
zúgnak a tárnicsok alpesi réten.
