A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Hívató
Hív a tó, mély a tó
hullámok közt hull a szó
elsüllyedt várak vizén
tükröt jár az esti fény.
Vétlen csillagfény kéjes útra vezet
vörös csókok a sötét rózsa felett
üde csenddé fáradt hajnalon
ondócsepp ül sápadt combodon.
Sárga gömbök szállnak a Nap útjain
megtört sóhajok közt zengő húrjaim
emléke a sűrű ködből feltekint
nemlétem dobol a jövő termein.
Eltévedt golyó, üvölt a vérem
alkonytűztől bűvölt réseken
barna bársonyon szalad
hulló aranyeső alatt…
