A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Tűnő(dő)
Ész csillagfénye
vak hajnalokon
nem én vagyok.
Nagykorú kéz
a köd szarvain
nem én vagyok.
Égi küldött
kusza fű között
nem én vagyok.
Az utolsó voltam én,
aki sírt miattatok.