A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Kérdések
Lila könnyek tengerén
jégbe hajló tavasz-remény,
fehér kő sodródik az éjben,
csillagtűz kavarog részvétlen.
Ballagok felhagyott utakon.
Nyíló szakadék felett
hogy legyek okos,
ha minden jó nyakán
ott ül egy gonosz?
A holnap ködben úszik,
pásztormezőn véreznek a felhők,
feldúlt táj jajgat
kővé dermedt őszidőt,
fekete tollak hullnak halott Nap alatt.
Merre indulsz, hogy megtaláld magad,
ha a Jövő szereplői közt
nem olvasod a neved?
Tüzes nyilam utolér,
árnyak jönnek a gyönge széllel,
tükre élén hiába fejti fel
fekete bőrét az éj.
