A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Hágó emelkedőben
Kibomló ajkaid tartod térdelve,
Töltős nyakú korsódat markolom,
Csöcsöd reng, rózsák nyílnak arcodon,
Részegen hatolok édes kelyhedbe.
Minden izmom azért feszül,
Vérem lángol, idegem reszket,
Hogy ünnepeljen drága méhed,
Titkos nedvünk összevegyül.
