A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Lebegve
Fenn, s alul lebeg az éj
Szállok túl egeken, csillagokon
Kígyózó barna csápjaiba fon
Átjár a merengő kéj
Néz rám az önsötét űr, hideg terek
Hol nyughatatlan, örök szél fúj
A Föld derengő ködökön túl
Némán, egyedül valamit keresek