A Dévényi Gábor felhasználó összes verse >>>
..csak befelé lát
Túl nagy az ágy,
amikor egyedül fekszem benne.
...de túl kicsi ha ketten.
Szíved dobbanását
nem érzem a mellkasomon,
és testem melege már nem érint ajkadon.
Örökre együtt,
és külön utakon.
Szívünkben fásult kéreg
a jutalom.
Az ágyban egyedül agyalok.
Szerelmem bárcsak szállna szabadon
...beléd!
...de már csak az idő sodrása karolt vállamon,
és társult mellénk!
Megannyi magány,
Arcon edzett élek...
edzz az élet!
A szív már nem tekint ki...
...csak befelé lát!
