A D.Tamara felhasználó összes verse >>>
Törés
Nem tiszteltem a határokat,
Lehet kellett volna.
Ez az út fájdalmasan vezet a pokolba.
Az élet nem más, mint mások határainak figyelembe vétele.
A megértés, a tisztelet az emberi élet lételeme.
Megszámlálhatatlanul sok ilyen hiba van listámon.
Hibák, melyeket kezem már nem számol.
Fájdalmas könnycseppektől terhes tudatom,
A bűntudat megfürdet hazafelé vezető utamon.
Elszakadt a cérna és szörny lettem végleg,
Vedd le rólam ezt az átkot, ha megtennéd, kérlek.
Ijesztő mikre képes az ember, ha széttörik.
Vajon van hogy szeretetéből életében újjá születik?
Bárcsak egészben lehetnék.
Hogy legyen bennem több erő, figyelem, kedvesség.
De lehet nekem szét kellett hullnom.
A határ átlépések fájdalmától
Sötétség tengerében úszom.
Meddig török még széjjel,
Mikor törődéssel magamat össze húzom?
Mint sárga faleveleket,
Miket óvok, szél nehogy széjjel fújjon.
De lehet tévedek.
A szétesés ajándék volt, mit tévesen becsmérelek.
Elindultam azon az úton, amin mindig is kellett volna járnom.
Kegyes hazugságok fekélye múljon el a számról.
Lehet mások határátlépése sosem a tisztelet hiányáról szólt.
Hanem felvett szerepekről, hazug vakságokról.
Ezeket az álarcokat le kell venni.
Olykor más csak kegyetlenségből tud segíteni.
Mert sokszor belebolondulunk emberi színházunkba.
A játékot csak akkor látjuk, ha túl terhes fájdalom nyilall vállunkba.
Ettől függetlenül vigyáznunk kell egymásra.
Mint mikor mag kikel, s Nap sugara vigyáz a virágra.
Hiszen minden ember Egy egyedi érző lény.
Részletéből sosem lesz még egy e földtekén.
Ha elveszítjük helyette nincs másik.
Nem lehet pótolni, ha valaki hiányzik.
