A Angéla Tóth felhasználó összes verse >>>
Csalódás
Letaszítottál engem a mélybe
El kell fogadjam, hogy köztünk vége
Soha nem vettem volna észre
Hogy több százszor léptél félre
Hogy velem marad megígérte
Most itt állok egyedül a szélbe
Készülök egyedül a télre
Közel a szakadék széle
Több ezer kilométer messze
Érzem ahogy vissza hív a lelke
De nem tudom mikor, merre
Egy lelket hagytál elveszve
Ez talán a sorstól kapott lecke
Az idő szólít a csendre
Szakadék szélétől szakadék közepébe
Soha nem kerülhetek a közelébe
Nem vágyom most másra csak egy ölelésre
A szíved a szívem köteléke
Egyedül vagyok az ágyban
Rád túl sok időt szántam
Belőletek eleget láttam
Én mindent megbántam
Nincs már boldogság a nyárban
Tele van késsel a hátam
Hazudtatok nekem már százan
Tőled többet vártam
Csalódások tengere
Szavaidnak sebhelye
Hazug szavak ezrede
Oroszlánnak ketrece
