A Mayer László felhasználó összes verse >>>
Évbúcsúztató
Elment, elmúlott. Még egy nap van hátra.
Holnapután tavalyként emlékszünk a mára.
Mert elszáll ez az év is, mint egy száraz levél,
Melyet téli estén sodor tovább a szél.
Nyilván hozott jót, és esetleg rosszat,
Akár mit is kaptál, mindet Te okoztad.
Számot vetünk ilyenkor magunkban mindnyájan,
Egyszer fent, aztán lent… Mint gyermek a hintában.
Okolunk mindenkit, hogy minden bajt csak más tesz,
És fogadkozunk bőszen, hogy jövőre majd más lesz.
Elhiheted nekem, nem változik semmi,
Ha nem tanulsz meg Magadért, saját Magad tenni!
Engedd el a rosszat, ne lovagolj rajta,
Jó irányba az életed, csak jó gondolat hajtja!
Engedd el, de ne feledd! Okulj is belőle,
Hogy legközelebb, ha feléd jön, kitérhess előle.
Úgy mérd a dolgokat életed mérlegén,
Hogy ami megtörtént, kezeld mindig helyén.
Egy pici jó szívedben, száz rosszal elbírna,
A jó és a rossz súlya, soha nem egyforma!
Most belerakom én is saját mérlegembe,
Mindazt, ami idén történt életembe.
Visszagondolok hát most az elejére,
Pozitív vagy negatív lesz a mérlegelés vége?
Volt itt válás, vita, munkahely elvesztés,
Egészség romlása, jó sok költözködés.
Remény mely elveszett, álom mi elillant,
Anyagi veszteség, s egy vírus is berobbant.
Csalódás a nőben kit egykor még szerettem,
Kivel együtt éltem, kit feleségül vettem.
Nagy fájdalom belül, őrült gondolatok,
Volt, hogy úgy éreztem, össze is roppanok.
Mérlegemre nézek, már nem tudok rá tenni,
A rossz serpenyőjébe nem is fér már semmi.
A jóban csak egy szó van, egy lánynak a szájából,
Ki idén keveset tudott adni Önmagából.
Csak egy szó… Elvarázsolta az egész évemet,
Megcsókolt, hozzám bújt, és azt mondta, hogy "szeret"!
De ez nem olyan „szeretlek” volt, mit akárki mondana,
A legszebb ajándék volt, szívemnek a szava.
És nem csak, hogy kimondta, de tettekkel mutatta,
Oly szenvedéllyel, ahogy Magát nekem adta,
Így nem szeretett senki. Ilyet nem éreztem mástól.
Csak Ő tudta ezt adni, a lány… A lány a szállodából.
És hogy mi lesz majd jövőre, csak a jó ég tudja,
Lesz még, hogy átölel, s a fülembe súgja?
Vagy nem mondja már többször, soha életemben,
A hangja még most is itt cseng a fülemben…
M.L
