A Kálmán bácsi felhasználó összes verse >>>
Vágyakozás az igaz szerelemre…
Időnként magányosnak érzem magam,
Túl sokszor voltam egymagam.
A vágy különös dolog,
A szívem folyton vánszorog.
Amióta megláttalak kellesz,
Remélem Te leszel, aki megmentesz.
Emlékszem végig táncoltuk az egész estét,
Imádtam minden egyes percét.
Emlékszem már az elején megvolt a varázslat,
Érted megnyerném a csatákat.
Nagyon tetszet neked a mosolyom,
Ez most gyorsan lekopogom.
De neked barátod van, tudom én,
De a képeken az a srác én is lehetnék.
Amíg van, remény nem adom föl,
Az életem nélküled becsődöl.
Az a srác nem érdemel meg téged,
A csillagokat lehoznám teérted.
Mással vagy már nem velem,
Ezt már nem bírja az idegrendszerem.
És amikor a tekintetünk találkozik,
A szívem folyamatosan ugrándozik.
Szívből szólók, de nem tudom van-e értelme,
Nagyon kíváncsi lennék a véleményedre.
Tudni szeretném, de nem merem megkérdezni,
Közben elkezdtem irántad érezni.
Minden barátom azt mondja, hogy lépjek tovább,
Ez a sztori így lesz egyre cifrább.
Fojtogat a reménytelenség,
Érted bolondulok ez nem kétség.
Próbállak nem hiányolni, de ez széttép,
Te vagy nekem a legszebb csillagkép.
Adj egy esélyt, hogy megmutathassam, neked találtak ki engem,
Rád áldoznám az összes percem.
Senki sem hasonlítható hozzád,
Kedvel is engem az édesapád.
Már belátom, önző voltam,
Csak magamnak akartalak.
Csak melletted akarok lenni,
Ezért már érdemes volt megszületni.
Én tudom, hogy mit akarok,
Érted nagyon odavagyok.
Két darabra törheted a szívem,
De ezt akkor is megemlítem.
Ha ez lenne az utolsó napom a földön,
Akkor engedem, hogy kitörjön.
Lehet, hogy ez lesz a legönzőbb dolog az életemben, amit most fogok mondani, de szeretlek…
