A Kálmán bácsi felhasználó összes verse >>>
Depis vers
Oly egyedül vagyok,
Össze vissza ballagok.
Belülről éget engem valami,
De a lelkem nem bír vallani.
Csak a fájdalmat élem,
Úgy érzem, teljesen megélem.
Úgy fáj ez a rothadó szó,
Ez számomra már nem vonzó.
Nem tudtál engem szeretni,
Inkább akartál összeveszni.
Olyan vagyok most akár az ősz,
Mostanság belül csak esős.
Egy álomkép, amit elképzeltem,
Sokáig úgy éreztem, hogy megélhettem.
A haláltól sosem féltem,
Talán az ösvényről letértem.
Már számomra minden homályos,
De legalább ismer engem a kocsmáros.
Tán ennyire rossz verset írnék,
Pedig érted bármit megtennék.
Elvettél tőlem már mindent,
Még az egom is csökkent.
Úgy érzem, már csak magam vagyok,
Már csak várom, hogy bántsatok.
Szívemet már elzártam,
Sírómat már kiástam.
Bárcsak velem lenne Ő,
Az lenne számomra az aranyeső.
Hol van az a szó, amit keresek,
Nélküled folyamatosan szétesek.
Hol voltál mikor kellettél volna,
Az estéim még mindig ragyogna.
Miért higgyek most neked,
Mikor már az ördögé a lelked.
Már nem hiányzik a csókod,
Az egészet a földbe taposhatod.
Remélem, minél hamarabb elfelejtelek,
És máris jobbak lesznek a reggelek.
Hiányzik az igazi szerelem,
Remélem, hamar meglelem.
Úgy érzem, kezd jönni a nyár,
Mi lehetnénk az új álompár.
Vers nélkül nem maradhatok,
Most már remélem, táncolhatok.
Most szívből szólok,
Nélküled össze omlok.
Egyszerűen csak szeress,
És ne csak hitegess.
