A DEK felhasználó összes verse >>>
Mi vagyunk
Tükrökkel körülvéve,
a magányból feleszmélve
keresek valakit: téged.
Mintha bármikor is elérnélek.
Álmaimban vagy óriás,
egy felemelő, magasztos Góliát.
Ha létezésed kétségbe is vonnám,
egy perc alatt könnyen eltipornál.
Valós vagy, azt bizony tudom.
Látlak, hallak, s érezlek lépten-nyomon.
De vajon kell nekem ez a valóság?
Ez a szolgaságból fakadó bajlódás?
Valamikor engedsz egyet s mást:
szeretetet, odaadást, kitartást.
Aztán hirtelen mindennek vége,
egyszerre kínzásoknak nézek elébe.
Veled vagyok, hisz csak így tudnám
megkeresni, hogy hol ér véget eme hullám.
Ha rájöttem, majd magadra maradsz oly sután,
mint egy lassú, gyenge, céltalan hurrikán.
Ha én te lennék,
erőt vennék,
s azon nyomban elmerengnék.
Nyomásodnak bizton engednék,
hisz csak így élhetnék.
S te én lennék!
