A Debreceni Zoltán felhasználó összes verse >>>
Debreceni Zoltán - Sorsverte ember...
Debreceni Zoltán
Egy sors verte ember...
Egy sors verte ember vagyok aki felett elszálltak az évek.
Az arcára barázdát rajzoltak a sok kegyetlenségek.
Nem csak az arcra hanem a szív közepére.
Mégis mosolyogni tudok a rossz emberekre.
Ó, ha tudnák mit éltem át egy versemért,
sokáig nem nézethetett rám a nap.
Mert nem láthatja a cella belsejét.
Komorak a szürke vérrel festett falak.
Nehezen csúsznak le a torkodon
a keserű falatok.
Lassan telnek az éjszakák a nappalok.
Csörögnek a rácsok rohannak feléd a pofonok.
Úgy érzed kiverik a lelked tovább már nem bírod.
Ha kijössz teszed a dolgodat
elfelejted a kegyetlen kínokat.
Álmodban sokáig csörög a kezeden a bilincs.
Néhány napig utána semmi kedved nincs.
Belehajtod a kezedbe a kopaszodó fejed,
ne lássa senki, hogy könnyezik a szemed.
