A demby felhasználó összes verse >>>
Aranyszínű messzeség
Nézz fel az égre,hív a messzeség
Lelked felemelkedik s a Mennybe ér.
Földi tested kiált:Ne menj még!
De te érzed,ott a helyed,ez még nem a vég.
Egód kiáltja: ne siess, maradj még
De lelked tudja,most jön a Létezés.
Már tudod,ez a kezdet s nem a vég.
Sötétből a fénybe érsz.
Már látod az aranyló fényt,s látod új hazád
Rájössz,eddigi életed egy fabatkát sem ért...
Teremtőd kiált:állj mellém!
s te ordítod,sietek feléd...
Megérkezel új hazádba,szived repes
eddigi életed hiába keres.
Mert te már tudod,semmi nem lessz olyan mint régen
Életed új szakaszába lépett...
Másképp látod már a jót és a szépet
Rózsaszín és aranyszín már a lélek
Már nem keresed a bűnöket és a rosszat.
Inkább Teremtődtől kérsz szeretetben gazdag életet,jó hosszat.
