A Szatmári Dávid felhasználó összes verse >>>
Langyos mámor
Kavargó eszmény tövébe szőtt kosár,
mézes, mázos, puha és kétes kaptár,
telítetlen, elszánt és gyenge betyár,
hangjaitól síró, tarka felsár.
Miért nem kopog az a szó,
miért nem lehet átlátni a tükrön,
gyerünk lépjünk át a gödrön,
Ne várjunk, soha se lesz ez mámorító.
