A Szatmári Dávid felhasználó összes verse >>>
Képzeld, hogy van remény
Ujjam, teríts nekem asztalt,
hogy mázoljam a kenyeret,
hogy repüljek át a folyón,
és írjak, szép üzenetet,
Hangom, adj nekem mesét,
hogy remegjen a valóság,
hogy érezzem a szerelmet,
és eltűnjön a némaság.
Szemem, vetíts fényeket,
hogy lobogjon az éj,
hogy érezzem a többieket,
és képzeld, hogy van remény.
