A Müller László (Munkácsy) felhasználó összes verse >>>
A hosszú évek alatt
A hosszú évek alatt
Egyre többet felejtek
Már nem akarok semmit
Sem boldogságot, sem szerelmet.
Szeretem a hűvös csendet
Csak sokat elfelejteni
Az álmokból, kívánságokból
Amiből soha nem lett semmi
Már sírni sem tudok
Pedig sokat sírtam
Hogy a múltat sem tudom megbánni
Amiről érzelmes verseket írtam
Már nem bánok semmit
Nem várlak hosszú éjszakákon
Mikor rád gondoltam
És vergődtem az ágyon
Mikor a hideg hajnal felébresztett
A napkelte volt a láthatáron
De százszor kívánlak vissza
A pillanatot amelyből szerelmünk kivirágzott
