A Meiszter Barbara felhasználó összes verse >>>
Vers
Ereim szekrényében lüktetés, békés útját járja a keringés.
A gondolat elferdül, testem álomba szenderül.
Minden fénynek tükréből, még egy könny csepp kigördül.
Tákolt agyagból élet, még földé nem válik mit remélhet.
Elfelejted ki vagy, s mért lettél, hogy rajtad kívül itt millió ember él.
Penge éles, vagy tompán halálos szavak, évek alatt hátra hagyott salak.
Hitetlenül ámulsz teremtéseden, hazugság férge lakmározik terméseden.
A tükörbe nézve némán bámulok én, megrettenve a felfedezés küszöbén.
Szórakozott szorgos napok, elfogynak akár a papír lapok.
