A Szabó Zsuzsanna felhasználó összes verse >>>
Emlékezés
Gyermekként tudjuk az utunk.
Emlékszünk, és nagyban álmodunk.
Apró lépteinket hatalmas erő kíséri,
nem ismerjük a szót, hogy félni.
Tudunk hinni magunkban s az életben.
Érezzük s látjuk csodálatos jövőnket.
Emlékszem, hogy mit most versben írok,
gyermekként is mindig bennem volt.
Aztán azt tartottam fontosnak,
hogy mit gondolnak mások.
Hittem mások szavának,
s nem a lelkem dalának.
Hosszú évek teltek el - s amit szerettem,
teljesen - azt hittem örökre - elfelejtettem.
Egyszer csak felcsendült egy ének,
s onnantól kezdve éreztem, hogy élek.
Újra emlékeztem mindenre.
Álmaimra s a szeretetre.
Nagyon hosszú volt az út, de nagy tanító,
s a sötétség dermesztő és nyomasztó.
Saját magunk tudunk dönteni,
hogy mikor, mire akarunk emlékezni.
Gyermekként gondtalan szárnyalunk,
s mindannyian tudjuk a saját utunk.
Minden egyes lélegzetben s gondolatban -
erőt s szeretetet adunk egymásnak.
A saját utad benned van, mindig ott volt,
s hogy senki nem szeret - azt soha ne gondold!
Keszthely, 2018. november 9.
SzeretetÉlet
