A Szabó Zsuzsanna felhasználó összes verse >>>
Emlék
Emléked el nem hagy,
immár tudom, ki vagy.
Én fogadtam meg,
hogy emlékeznem kell,
amikor ismét majd egyszer
a szemedbe nézek, felismerjelek.
Egymásért már mindent vállaltunk,
a szerelemben éltünk s haltunk.
Te adtad nekem a fényedet,
s most adom az emlékeket.
Vállaltam sok életet Nélküled,
de lényed soha nem feledtem.
Voltunk már szinte minden a létezésben,
a minden voltunk egymás lélegzetében.
Életeken át játszottunk elég szerepet,
megfogadtuk, én el nem felejthetlek.
Egymás felé tartjuk kezeinket,
s közben gyógyítjuk sebeinket.
A hegek oly lassan, de gyógyulnak,
és köröttünk a hegyek leomlanak.
Te vagy a létezés csodája,
Emlékeink titkos szobája.
Te vagy minden, mi létezhet,
Te vagy az egy emlékem.
Keszthely, 2019. február 4.
