A Szabó Zsuzsanna felhasználó összes verse >>>
A lélek tükre
Lelkem mélyén tudtam,
nem vagy egy délibáb.
Égen s Földön kutattam,
mentem, míg bírta szív s a láb.
Több ezer évig nem találtalak,
kerestelek, de mindhiába.
Egyedül éltem mind életem,
mert Téged éppen elkerültelek.
Volt, hogy vándorként róttam az utakat,
s volt, hogy kolostorba zárkóztam.
Nincsenek szavak az elszakítottságra,
mérhetetlen a kétezer év magánya.
De most, hogy egyszerre lélegzünk,
s egy ritmusra ver a szívünk,
minden nap hálás vagyok,
s mindenért köszönetet mondok.
Az évezredek sebei gyógyulnak,
s az égen új csillagok gyúlnak.
Minden éjszaka világítanak,
s mindeközben utat mutatnak.
A lelkem tükrén keresztül
a szavak izzó tüze ég,
melyet Te adtál az idők kezdetén.
Az idő már nem számít,
- hisz kétezer év a múlt.
Őszintén s szívből fogadom,
őrizem fényed, míg tudom.
Keszthely, 2019. március 17.
