A Szabó Zsuzsanna felhasználó összes verse >>>
Örökké
Lágyan ringatózó csónak.
Csend van, nincs helye szónak.
Benne ülünk - mi ketten.
Egymás szemében a minden.
A lelkünk tükrén keresztül
elénk tárul a végtelen űr.
Szabadon szárnyalunk,
s önfeledten táncolunk.
Két lélek, ki örökké Egy,
egymásban meglátja a végtelent.
A folyó lassan csordogál,
az égen egy madár száll.
A táj nem rezzen.
Néma, nesztelen.
Mintha minden érezné,
a most az örökké.
Egymás kezét megfogva,
mindent hátrahagyva -
az örökké most van.
Keszthely, 2019. március 21.
