A Szabó Zsuzsanna felhasználó összes verse >>>
A szelek szárnyán
Egyet tudok s nem feledem,
mikor s hol találkoztam veled.
Egyedül jártam utamat régen.
Magamban számláltam lépteimet.
Ezerszer végigjártam.
Újat soha nem láttam.
Nem kerestem, nem kutattam,
de egyszer csak egy Fény felvillant.
Amikor lépteim néztem még,
a semmiből egy kéz nyúlt felém.
Magával húzott a táncparkettre.
Éreztük a ritmust, ismertük a lépéseket.
Semmi mást nem láttam, csak a szemét.
Ő vezetett oly finoman s könnyedén,
mint ahogy simogat a nyári szél,
úgy, ahogy a legszebb álmodban képzelnéd.
A parkett a miénk volt.
Csak egy gitár szólt.
Úgy vezetett körbe-körbe,
végig egymás szemébe nézve,
tudtuk, soha nem lesz vége.
Szinte suhantunk téren és időn át,
nem gondolva, holnap mi vár ránk.
Az utolsó szólamokkal a gitár is elhalkult.
Minden lépés most már a múlt.
A zenének lassan vége lett,
a kezemet megcsókolva engedte el.
Most már boldogan járom az utamat,
mert a dallam bennem él azóta.
Bármikor, ha lehunyom a szemem,
a csodás táncot tudom, látom s érzem.
Keszthely, 2019. április 13.
