A Szabó Zsuzsanna felhasználó összes verse >>>
Szereteterő
Nincs szükség kincsekre,
mert minden ott a szívedben.
A természetes a legértékesebb.
Van, amikor a másodperc a legszebb.
Az ember nem tárgyakra vágyik,
élményekre, szeretetre, csak ez számít.
Arra, hogy a szó megértésre találjon,
s a beszélgetés során meghallgattasson.
Kéz a kezet bátorítón megfogja,
s érezve az arcot simítsa.
Minden nap megölelve egymást,
így felejtjük a mindennapi hajtást.
Sokszor elég egy mosoly, egy pillanat,
s körülötted minden átalakulhat.
Én már mindenért hálás vagyok.
A szomorúság elkerül, egyet elmondok.
Amikor az élet már százszor térdre kényszerít,
megtanulod, csak a szeretet, ami előre visz.
Amikor nem tudtam lábra állni s járni,
éjjel-nappal imádkoztam s felejtettem sírni.
A szüleim két oldalamon volt a mankóm,
sírt a lelkem - fájón, keserűen zokogott.
Könnyeim nem mutattam,
szüleimnek jobban fájt, tudtam.
A hit, a szeretet, a remény adott erőt,
s oszlatta el a kétség s félelem felhőt.
Miután lábaim újra erősödtek,
életem fokozatosan újraértékeltem.
A szereteterő oly mélyről fakad,
mint vulkán mélyéről a láva.
Oly tisztán és akkora erővel bír,
előtte oly, hogy lehetetlen, nincs.
Szeretve a természetet, a napsugarat,
kirándulni, túrázni a szabadban.
Énekelni, táncolni, szívből nevetni,
s egyet soha nem feledni, mindig szeretni.
Keszthely, 2019. július 26.
