A Szabó Zsuzsanna felhasználó összes verse >>>
Egy Láng
Bárcsak látnál, emlékeznél,
tudnád, és szívből éreznél.
Fáj, hogy nem láthatsz a szememmel,
s nem láthatod, mily gyönyörű a lelked.
Kulcsot kaptam akaratom ellenére
egy másodperc alatt szemedbe nézve.
A szemed tükrén keresztül lelked kitárult,
s onnantól kezdve rólad mindent elárult.
Ez szerelmet nem kerestük, nem akartuk.
Velünk született, immár feladatunk.
Félelmetes szembesülni önmagunkkal,
minden tükröződik most a valóságban.
Amikor sírtál, akkor én nevettem,
s a könnyeidet így töröltem le.
Ha gyenge voltál, erőt gyűjtöttem,
azt átadva mindent érted tettem.
De ha én voltam szomorú,
Te segítettél, most már tudom.
A hit, remény, szeretet
hajtott, vitt minket előre.
Írhatnék gyönyörű történeteket,
de amit nem látsz, el nem hiszed.
Az élet nem játék, s nem mese,
minden szónak megvan az eredete.
Ha nem adtad volna, mire ígéretet tettél,
most nem írnék, erre képtelen lennék.
Az, hogy ily mélységekbe látok, és írok,
ahhoz kellett az egymásnak tett fogadalom.
Te voltál, ki kezdetek óta szerettél,
s csak egyért, csupán a lelkemért.
Egy csoda, mi az életben adatott.
Neked köszönhetem, mit továbbadhatok.
Minden léleknek van egy párja,
aki a nagyvilágban csak őt várja.
Lelke mélyén mindenki
csak arra az egyre vágyik.
Nem kell keresni, kutatni,
mert igaz, valóban létezik.
Egy lélekből lett két élet,
majd két testben egy lélek.
Ott van benned, ott veled.
Ha becsukod a szemed,
érzed, igazán szeret,
s mindig fogja kezed.
Az igaz szerelmek nem e világiak.
A lelkek nagyon sokat utaztak,
s most, hogy egymásra találtak,
az erő s tűz lobog egy lángban.
Világítótoronyként világítanak,
hogy a sötétben lépkedők lássanak.
A szeretet fényeként az örök láng,
ami e versben most feléd száll.
Évezredek óta magunkkal hozva,
apró, kis szikrákból gyújtva,
betűkből összegyúrva,
ami igaz szóról-szóra.
Keszthely, 2019. június 6
