A Szabó Zsuzsanna felhasználó összes verse >>>
Téli Ének
Él bennem egy emlék,
melyet, a zene felidéz.
Sétálok a sötét úton,
s az égből szállingózik a hó.
Felnézek a magas égre,
hópelyhek a lámpafényben,
táncolnak egy gyönyörű dalra,
majd, csókként arcomra landolnak.
Minden egyes hópehely
mosolyt csal az arcomra,
hisz, érezte lelkem
minden, egy csoda.
A jégcsapok dermedten,
s a tél szele süvített mellettem,
de, én csak álltam,
nem feledve, ez a szeretet.
Az emlék mindig bennem él,
s a szeretet tüze melegít,
s mindannyiunkban, örökké ég.
Keszthely, 2020.12.28.
