A Szabó Zsuzsanna felhasználó összes verse >>>
Aki szeret...
Nem hazudhat a lélek.
Nincs mentség az érzésekre.
Más nem tudhatja e fájdalmat,
csak aki szeret s aki szabad.
Ezen szeretet oly hatalmas,
nehéz találni rá szavakat.
Önmagunkkal szemben nem harcolhatunk.
Képtelenség, hogy a tükörbe mást mondjunk.
Amikor az út elején állunk,
nem gondoljuk, mit vállalunk.
Nem látjuk a végét,
csak az álmaink képét.
Akadályok minden oldalon
lépésenként húznak a vonalon.
Életről-életre csak egyet lépünk,
s az álmunk elkísér, jön velünk.
Amikor eljő az emlékezés,
tudjuk, milyen csodás a létezés.
Tudjuk, mily végtelen a szeretet,
hisz így lehet látni a mindenbe.
Amikor a jelen, múlt s jövő egybeér,
akkor már nincs több kérdés.
Miután ezer és ezer élet
már régen mögötted,
s tudod, hogy vasra verve
minden erőddel menetelve
hit, remény el nem hagyott,
még ha a föld meg is fagyott.
Tengerek sem választottak szét,
mert hajóra szálltál, s repített a szél.
Akkor érzed, látod és tudod,
az örök szeretet mindent felülmúl.
Az életek során egy pillanatra láttalak,
de a falak oly hatalmasak, eltakartak.
Soha nem tudtam elmondani,
se leírni, se zenélni, énekelni,
Te voltál, ki lelkéből adott egy darabot,
s lelkemben így hagytál nyomot.
Oly rég volt, és én ezer életben sem feledtem,
csupán annyi kellett volna, szemedbe nézzek.
De a távolság annyira nagy volt,
s a tömeg is szétválasztott.
A kilométeres soron a láncokat
egyesével dobtam le, gondolva
szabad immár az út,
s az akadály elhárult.
De egyet ledobva jött a következő,
s Te csak ott álltál, az út végén vártál,
s mikor eljött az idő, továbbutaztál,
s engem - egyedül - hátrahagytál.
Hálás vagyok, hogy tudhatom,
létezik, s immár valóság az álom.
Most már tudom, Te voltál mindig ott,
ahova a szívem vitt s szüntelen húzott.
Szívből kívánom, mire lelked mélyén vágyol,
örökön-örökké teljesüljön minden álmod!
Keszthely, 2019. május 19.
