A Szabó Zsuzsanna felhasználó összes verse >>>
Örök szerelem
Míg aludtam, álmomban már láttalak.
Előző életeink képei lassan, de rajzolódtak.
Minden emlék rólad szól,
a zenében ott a hangod.
A dallam a lelkem húrjain keresztül
most már minden képzeletet felülmúl.
A lelkem mindig tudta e szerelmet,
hisz ígéretet tettem, nem feledhetem.
Te voltál a piramisban,
Te tártad ki szárnyaim.
Az út végén is Te vártál,
mert mindig egyre vágytál.
Ébreszteni jöttünk egymást,
a két szív egyet kíván.
Az egy közös út,
amit lelkünk már tud.
E szerelmet a dallam repíti,
s ki hallja, soha nem feledi.
Az álom sem volt ily gyönyörű,
amit most élhetek.
Nem mondom, hogy könnyű,
de már nem félek.
Tudom, hogy minden igaz,
immár lelkem is szabad.
Te adtál szabadságot
s irányt az utamon.
Minden szólam lelkem hangja,
csilingelő angyalok harangja.
Ó, ha sejtettem volna e szépséget,
álom helyett veled lettem volna éberen.
Szárnyaim kitárva, mint hatalmas sas,
szétdöntöm a falakat s emelem a fátylat.
A szürkeség s a homály rég a múlt,
a gyönyörű ének az egyenes út.
A millió esőcsepp éltette a rózsakertet,
s értünk hulltak az őszi falevelek.
A boldogság madarát küldöm,
mert ez szerelem, a dalban örök.
Keszthely, 2019. június 22.
