A Szabó Zsuzsanna felhasználó összes verse >>>
Gyémánttükör
Oly óvatosan, halkan lépek feléd,
idő, mire szemedbe nézek, én.
Akarom, de nem látom arcod, se tested,
csak a szemed s azon keresztül lelked.
Amikor a tükörbe nézek,
Téged látlak mosolyomban,
Te vagy a napsugárban,
minden zenében és táncban.
Túl nagy a fény, még bántja a szemem,
s oly tükröt állítasz nekem,
magammal szembenézni
- lassan és óvatosan merek.
Kénytelen vagyok fejem fordítani,
s csak váltó pillantásokat tenni.
Az éremnek két oldala van,
most láthatom teljes önmagam.
A legkeményebb tanítás az életben,
de a vizsgán veled átmegyek.
Egy csillagporból születtünk,
ugyanazt az erőt képviseljük.
Mintha csak tangót járna tekintetünk,
tükröt állít egymásnak szemünk.
Szavak nélkül értjük egymást,
hidd el, ez egy Isteni áldás.
Mindent érzek és látok,
egymással nem játszunk.
Elfogadva lelkünk igazságát,
kezedbe adom azt a rózsát,
melyet örökkön Te öntöztél,
Te keltetted életre, őriztél
- csodás szíved szeretetével.
Vigyázz reá, mint apa a fiára,
úgy, mint lelkünk egy dalára.
Keszthely, 2019. július 3.
