A Szabó Zsuzsanna felhasználó összes verse >>>
Az út
Tévúton jársz, ha az a gondolatod,
a másiknak minden tálcán adatott.
Csak filmkockákat látunk a másik életéből,
de a legegyszerűbb, ha egyből ítélkezünk.
Miért gondolod, hogy a másiknak könnyebb?
Ott voltál az útján, s törölted szeméből a könnyet?
Végignézted az összes gáncsolást s alázást?
Láttad ugyanúgy, mint ő a több millió szempárt?
Csak a saját életünkből tudunk erőt meríteni.
A másikat csak kívülről lehet szemlélni.
Ami a Te igazságod... valóban tükrözi az igazat?
Vagy csupán egy momentum, ami csak múló pillanat?
Miért várjuk el a másiktól, hogy hasonló utat járjon?
Ahelyett, hogy szíve szerint szabadon szárnyaljon.
Mindenkinek életében megvan a saját útja,
s mikor rátalál, akkor és ott a legboldogabb.
A csend nem tükrözi a némaságot,
csak a lelkek közötti magasságot.
Sokszor térdre kényszerít minket az élet,
de fel kell állni s mindig menni, csak előre.
El lehet fogadni, jók vagyunk, míg adunk,
majd ha nem, pofonokat kapunk?
A hegeket a bőrünk és lelkünk is viseli,
de attól még lehet az életet élvezni.
Dönthetünk, élünk vagy siránkozunk?
Nevetünk vagy egymás vállára borulunk?
Mindannyian látjuk a világ valóságát,
kiélezve minden jó és rossz oldalát.
Én azt teszem, mi velem született,
lelkemből írok s közvetítem a szeretetet.
Keszthely, 2019. szeptember 2.