A SzKirián felhasználó összes verse >>>
Pávakék páholy
Mindent lát. Bárhogyan játszom
szerepemet, ha rosszul, ha jól,
ha szállok, ha porban mászom,
ha egy varázslat hozzám hajol,
ő lát. Tudom, hogy bírám, noha
nem fütyül ki s nem tapsol soha.
Szemében magamról olvasok,
futnak a betűk, mint ordasok
a hómezőn, a végtelenbe.
Lágy fényű bársony táj a távol,
s ő, akár a hold éjjelente,
néz rám pávakék páholyából.
