A SzKirián felhasználó összes verse >>>
Háború
Kárpátalján nyúlt felé
az első segítő kéz,
s embertekintetű volt
a szem, mely szemébe néz.
Aztán Magyarba érve,
mikor a vonat befut,
ukrán szóval fogadták...
Megrezzen s eszébe jut:
> Kést a magyar torkához! < -
harsogták lelkes hittel.
(...A határig egy ilyen
szinte a hátán vitt el...)
> Takarodjon hazánkból
a rongy debil, a rút! < -
Először látja szívvel
azt a másik háborút.
A családfő most harcol
s meglehet, nem szívügye.
Könnyebb szájalva ölni,
mint gépfegyverrel, ugye?
Két kisgyerekkel indult
s a kutya is jött velük.
(...Egy nap alatt bevágta
azt, hogy > ülj <, > lábhoz <, > feküdj <...)
Ha suttog a csüggedés,
ha kiált a rémület,
a senkik háza táján
nem talál süket fület.
Ha meg-megered könnye
idézve szeretteit,
szétbombázott életét
egy nép foltozgatja itt -
és nem emleget múltat
a befogadó jelen.
(...Lehet-e annyit sírni,
hogy ne fájjon, Istenem?...)
