A SzKirián felhasználó összes verse >>>
Ködszurkáló
Latinovits Zoltánnak
A megszurkált köd résein
bekandikált a fény -
megannyi szentjánosbogár
a homály függönyén -,
de te már úton voltál.
Csak Bozzi úr kísért el.
Otthon vártak rád
jó szóval, estebéddel.
Sétálni mentél, jaj, vitt a lábad,
árnyékod némán kúszott utánad,
mint száműzött király nehéz palástja...
Szép szövetét Bozzi úr megcibálta.
Mentél. Szomorúságod felett
mindig tartva egy darab eget,
mentél, magadban.
A szél, minthogyha búcsúzna tán,
sóhajtva kapott inged után,
s a nyarat szívedre szórta,
és lebbent hangtalan Morta
ujjai között a sorsfonat...
s neved kattogta,
kattogta, kattogta,
kattogta a gyorsvonat.
