A SzKirián felhasználó összes verse >>>
Nádi jóga
A világ rendetlen és zajos
valóságshow-k vidéke -
de lelkem völgyében őshonos
a csend, a tó, a béke.
A víz fátylán, halország felett
a nyugalom a módi;
a kommersz harmóniák helyett
egy maréknyi valódi.
Jólesik elüldögélni ott,
a maszkabáltól távol,
bámulni fényhintő csillagot,
ahogyan átnyalábol,
vagy a lassan úszó felhőket
a folyékony tükörben.
Kéklő hullám ringatja őket
a part ölelte körben,
és én hallgatom órák hosszat
az élet muzsikáját.
A szél elfújja mind a rosszat,
és gondjaim pajtáját
áthatja valami ősi, szép,
áldott magasság, mélység.
Szívembe gyűjtöm a táj neszét:
lent a bogárlegénység,
fent a falombok zizegik, hogy
"Mindennek Rend a lelke.
Ami jár, megkapod, ne kapkodj!
A magnak van türelme."
És tényleg, miért e rohanás?
Lépve is lehet menni.
A Természet hiteles varázs,
ott nem hazudik semmi.
A virág nem gyűlöl, ha szedik,
nem kérdezi, mi végre;
a hal nem átkoz engem, pedig
ma ő lesz majd ebédre... -
De kapás van, görbül már a bot!
A merengésnek vége.
Csalinak dobja a holnapot
a csend, a tó, a béke.
